Üdvözöljük Pécel Város honlapján!

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy életének 93. évében elhunyt Bodó Sándor, Sanyi Bácsi

Bodó Sándor 1920. február 13-án a Szatmár megyei Szamosszegen született.
A világhírű festőművész képei bejárták a világ számos országát.
1920-ban született a Szamos menti községben, s már kisgyermekként érdeklődött a festészet iránt. Akkor még a híres nagyok festményeit „másolta”. Később azonban, művészeti tanulmányait követően kialakult saját egyéni stílusa.
Mint ahogy életrajzában írja: először csak megsimogatta a hegedűt, aztán agyagból megmintázta, majd fából megalkotta, hogy azon művészi szinten lehetett játszani. „A festészetnek több útja van. Van, aki tájképet fest. Én az utóbbi 15 évben történelmi képeket festek. Nekem ehhez tanulmányoznom kellett azt a történelmi kort, melynek valamelyik alakját megmintáztam. Az ide vonatkozó képanyagokat is tanulmányozva komponáltam meg egy új festményt. Segít az alkotásban az is, hogy a II. világháborúból személyes tapasztalataim vannak.”
Kisfiával és feleségével az 1956-os eseményeket követően vándoroltak ki az Amerikai Egyesült Államokba, Budapestről. Festőként nagyon nehéz volt boldogulnia. Mint elmondta, ott is a mindennapi kenyér megszerzése jelenti az elsőrendű célt. Kép vásárlására csak a módosabbak gondolhattak. S egyáltalán meg kellett ismertetnie a művészetkedvelőkkel festményeit. Szerencsére az Amerikai Egyesült Államokban, de az Egyesült Királyságban is ismerősen cseng ma már Bodó Sándor festőművész neve. „Az angolt nem tanultam meg igazán, a magyart elfejtettem néha. Hol az egyik, hol a másik nyelvhez voltam közelebb. Sokszor gondolkodnom kell, hogyan fejezzem ki magam rendesen.” A kinti lét évei alatt sem szakadt meg a szamosszegiekkel a kapcsolata. Lánytestvére, Bodó Irén és sógora ma is a szülőfaluban élnek. A gyerekkori emlékek megmaradtak, s elkísérték a tengerentúlra is. Sokat dolgozott gyermekkorában is. Aktív résztvevője volt a paraszti gazdálkodásnak, ez művészi alkotásaiban is vissza-visszatér. A témát innen vette, csak kissé átalakította. A II. világháború előtt még sok lovat tartottak a községben. „Előbb ültem lóháton, mint amikor elkezdtem iskolába járni.” Munkáját nemcsak az USA-ban ismerték el, ahol egyébként felvették feleségével együtt a templomos lovagrend tagjai közé. Az Erdélyi Világszövetség a magyarság érdekében tanúsított bátor, becsületes és hűséges magatartása miatt az „Erdélyi Becsületrend Csillaga” kitüntetést is megkapta. Negyvenkét év után feleségével együtt újra hazajött Magyarországra. Munkásságát a magyar nép 2002. március 27-én csodálhatta meg a fővárosban, a Hadtörténeti Múzeumban. „Ecsettel írt történelem” címmel nyílt meg a tárlat, melynek fővédnöke dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök volt. Az Államfő – többek között – a következőket írta: „Örülök, hogy félévszázados amerikai tartózkodás után hazatért, hogy 1990 után ismét láthatja a közönség képeit… Tárlatához gratulálok, s készséggel vállalom a katalógusban is feltüntethető védnökséget. A kiadvány „Barangolás a múltban” címmel, szamosszegi Bodó Sándor nevével és festményeinek reprodukciójával, pár hónapja meg is jelent. Az ajánlók között olvashatjuk dr. Nemeskürty István professzor méltányló sorait. Elismeréssel szólt alkotásairól dr. Holló József vezérőrnagy, hadtudományi kandidátus, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója is. A Fészek-klub gyakori látogatója volt már fél évszázada Bodó Sándor. Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Hermann Lipót, Csók István voltak a példaképek. Akkor még csak álmodozott arról, hogy egykor majd tagja lesz e művészeti közösségnek. A régi nagyok ugyan már nincsenek, de Fészek-klub tagnak lenni napjainkban is rangot jelent. Úgy érzi, befogadták a budapesti, illetve az országos képzőművészeti életbe.

2012-ben Pécel városának adományozta valamennyi otthoni galériájában tartott művét. Többször elhalasztottuk a Bodó Sándor életmű kiállítás megnyitóját. Sanyi Bácsi többször kijött vonattal gyalogosan Budáról, hogy személyesen irányítsa a műveinek elhelyezését a Pekáry-villában. Mi minden alkalommal türelmesen megvártuk. Az utóbbi időben többször érte kisebb-nagyobb baleset. Majd néhány hete kórházba került. 2013 július 23.-án 23 órakor a kórházi ágyán elaludt – örökre.
Az augusztus 16.-án megnyitjuk állandó kiállítását a Maglódi út 12. szám alatt. Ezzel is tisztelegve nagyságának, emlékének.
Drága Barátunk! Béke poraidra!

.....................................................................

Vitéz Szamosszegi Bodó Sándor
Szamosszeg 1920 – Budapest 2013

Bodó Sándor képzőművész (festő-, szobrász és éremművész) életének 94. évében, július 23-án, Budapesten, a Szent János kórházban, csendben elhunyt. Két fia az USA-ból, halála előtt néhány nappal megérkezett és meglátogatták édesapjukat betegágyánál. Édesapjuk a szeme villanásával még tudta őket üdvözölni, de ezt követően meghalt. Olyan akaraterő volt benne, hogy fiai megérkezését megvárta!
Bodó Sándor a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szamosszeg községben született, gazdálkodó paraszt család gyermekeként. A község bírája határozott fellépéssel – felismerve a fiatal fiúban kibontakozó művészi tehetséget – felhozta Budapestre, ahol az Iparművészeti Főiskolán – középiskolai tanulmányok nélkül is – azonnal felvették. Itt ismerkedett meg Fábián Ilona diáktársával, aki textilművészetet tanult, és összeházasodtak.
A diktatúra éveiben, a Pénzverdében dolgozva, a „Békekölcsön” díszes rajzai közé bujtatva beírta, hogy: „Ezt sose kapjátok vissza!...” Ezt a feliratot a kinyomtatás előtt az üzem vezetője véletlenül észrevette, és Bodó Sándort feljelentette. Ezért 1954-ben elítélték, és az 1956. október 23-i forradalom a kőbányai gyűjtőfogházból szabadította ki. Hazatért családjához budai lakásukba, de a november 4-i szovjet agresszió utáni napokban feleségével és 3 éves kisfiával, Sándorral, a Hanság mocsarain keresztül, félig lábbeli nélkül, az andaui hídon jutottak át sok ezer magyar társukkal együtt Ausztriába. Bécsből a baptista egyház segítségével Washingtonba kerültek, ahol Amerika magyar származású hőséről, a karcagi születésű Fabriczy Kováts Mihály huszár ezredesről elnevezett egyházi otthonba kerültek. Itt ismerkedtek meg az amerikai Függetlenségi Háború magyar hősének emlékével. Innen ered Karcag város iránti érdeklődésük és későbbi segítőkészségük.

Bodó Sándor munka közben

Washingtonból egy különös szerencse folytán, a nyugatabbra fekvő Tennessee állam fővárosában, Nashville-ben telepedtek le. Itt saját kertes házat építettek és művészeti munkájuk itt bontakozott ki sikeresen. Eleinte a padlásokról leszedett régi, amerikai történelmi és családi képek restaurálásából tudtak megélni, de éppen ez hívta fel a figyelmüket az amerikai történelemre és a híres családokra. A restaurálás után ezért tértek át Amerika szabadságharcának, polgárháborújának és életformájának, valamint a magyar-amerikai kapcsolatoknak művészeti bemutatására.  Ennek során találtak kapcsolatot államuk kormányzati, művészeti vezetőivel, és Al Gore kormányzóval, aki nemsokára az USA alelnöke lett. Ezért tudtak kiállítást rendezni a Capitoliumban is, de nem feledkeztek el Nyugat-Európáról sem. Sok kiállítást rendeztek és sikeresen tudták művészetüket széles körben bemutatni. Sándor paraszt fiúként kitűnően ismerte a lovak mozgását és testalkatát, csodálatosan szép és tökéletes lovas ábrázolásai vannak. Ezért figyelme sok egyéb mellett, a huszár múzeumok felé fordult, nem csak Amerikában, hanem Nyugat Európában is, majd végül hazánkban, Sárváron is.
Felesége, Ilona textilművészetét finom ízlés jellemzi. Varázslatos anyagokból készített ruhatervei dekoratívak, formagazdag mintázatúak. E mellett nagyon szépek virágcsendélet festményei és kipróbálta a történelmi naiv festészetet is. Művészi munkája mellett jó háziasszony, feleség és anya volt, egyben férjének művészeti bemutatásában legkitűnőbb menedzsere, a rengeteg angol és magyar nyelvű levelezésének lebonyolítója. Ők ketten egymást nagyszerűen ki tudták egészíteni.
Második fiuk, László már az USA-ban született. Mindketten ott maradtak, családot alapítottak, de a szülőkhöz a későbbiekben, Budapestre rendszeresen hazalátogattak.
Fontos esemény volt, hogy Buda vára török alóli felszabadulásának 300. évfordulójára 1986-ban, Bodó Sándor egy gyönyörű ezüst és arany veretű éremsorozatot alkotott, amelyet a jubileumi ünnepségekre, az amerikai magyarság számos magyarországi intézménynek és közéleti vezetőnek – már aki ezt megérdemelte – ajándékozott.  Ezen kívül a világ szabadságharcos hőseiről is készített egy nyolc részes ezüst éremsorozatot, benne a karcagi Fabriczy Kováts Mihályt is szerepeltette. Bodó Sándorékkal, amerikai magyarokkal való illegális kapcsolataim révén kerültem ismeretségbe, és 1989-ben arra kértek, hogy a budavári királyi palotában lévő Budapesti Történeti Múzeumban, Mohos Márta főigazgató-helyettes szervezésében készülő életmű kiállításukhoz, a rendkívül szép művészeti katalógusuk kinyomtatásának ügyét vállaljam el. Innen ered a személyes barátságunk. 1990-ben, májustól – szeptemberig tartott életmű kiállításuk a Királyi Palota Budapesti Történeti Múzeumában, az emelet teljes hosszát igénybe véve, amely kitűnően sikerült.
Bodóné Fábián Ilonát egyik hazalátogatásakor, feleségemmel rábeszéltük hazatelepülésükre és közreműködtünk olyan lakás szerzésében, ahol mellette műterem is rendelkezésre áll. Ez, véletlen szerencsének köszönhetően, Budán, nagyon jól sikerült és így 1998-ban hazánk javára és örömére hazaköltöztek. Magyarországi életük a lakás melletti műteremből kiindulva, számos kiállítás megrendezését tette lehetővé, még Karcagon is.  Bodó Sándornak festménye van a Parlamentben, a debreceni Református Kollégiumban, és egy egész szobát tölt meg „Bodó-terem” néven a budavári Hadtörténeti Intézet és Múzeum. Történelmi festményeiből kiemelkednek: az 56-os szabadság harcunkról, a Szent Korona Parlamentbe történő ünnepélyes átszállításáról és az egri 1552. évi ostromról szóló festményei.
Bodó Ilona művészeti kiállítását a XII. kerület Művelődési Házában rendeztük meg. Sajnos azon a napon, amikor a kiállítást megnyitottuk, a kórházból megérkezett Bodó Ilona halálhíre. Az összegyűlt vendégsereg Ilona lelki üdvéért együttesen imádkozta el a Miatyánkot. Ilonát 2002-ben, ifjúkori lakhelyének városában, Pécelen temettük el.
Bodó Sándorék budai műtermét sokan és közéleti emberek is meglátogatták, így minden amerikai nagykövet is.   
1991-ben Karcagon a Kálvin-utcai általános iskolát dr. Fazekas Sándor polgármester úr kezdeményezésére Fabriczy Kovács Mihályról nevezték el és 1992-től kezdve, amerikai hősi halálának napján, minden évben emlékművénél ünnepséget rendeznek, amelyen a budapesti USA nagykövetség mindig képviselteti magát. Itt a magyar nemzeti zászló mellett nem csak az USA nemzeti zászlóját tűzik ki, hanem a magyar himnusz után, az USA himnuszát is eljátsszák. Bodó Sándorék azonnal bekapcsolódtak ezekbe az ünnepségekbe, még amerikai tartózkodásuk idején is és az iskola kiváló tanulói részére jutalmazási lehetőséget alapítottak. A jutalom átadására távollétükben engem bíztak meg, majd hazaköltözésük után, személyesen is részt vettek, Ilona halála előtt ketten velem együtt, Ilona halála után, már csak Sándorral. 5-7 tanuló kitüntetésére nyílt lehetőség. Sajnos, Sándor betegsége miatt, idén már csak én képviselhettem őket.
Kitünetéseik:
Pro Kultúra Hungarica, még Ilonával közösen
Erdélyi Becsületrend
Hűség a Hazáért Érdemkereszt
Honvédelmi Minisztérium arany emlékérme
Karcagért emlékérem
Honvédelemért kitüntetési cím

2011-ben Budapesten vitézzé avatták, Szamosszeg község díszpolgára
Szamosszegen a házasságkötő termet Bodó Terem nevet adták.
2013. március 15-én a Parlamentben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt Polgári Tagozatát kapta.
Élete alkonyán Bodó Sándor fontosnak tartotta, hogy sok értékes festményével, éremgyűjteményével és szobraival, felesége ifjú korának városában Pécelen, a Pekáry-kastélyban megalapítsa, az önkormányzat egyetértő támogatásával a Magyar-Amerikai múzeumot. Sajnos, felavatását már nem érhette meg. Ennek befejezése a magyar társadalmi és művészi világ feladata!
Családján kívül búcsúznak a magyar és amerikai művészvilágból, akik jól ismerték, valamint szülőföldje Szamosszeg község önkormányzata és lakossága,  Karcag város és a karcagi Kováts Mihály általános iskola tanári kara és tanulói, a Budavári Hadtörténeti Intézet és  Múzeum és számos barátja, ismerőse. Temetéséről a hamvasztása után történik intézkedés.

A fenti megemlékezést Bodó Sándor és Bodó László fiaival egyetértésben barátjuk, a budapesti Hábel család írta