Üdvözöljük Pécel Város honlapján!

Aki egy kicsit is belelát a város működtetésébe, tudja, hogy nem könnyű manapság a települést vezetni. Ön hogyan jellemezné az elmúlt két évet?
Dolgosnak, munkásnak, részben sikeresnek, részben sikertelennek. Ahhoz képest, ahogyan indultunk, nagyon messzire jutottunk el. Ez „kívülről” tekintve nem látványos, hiszen egyik napról a másikra nem tudjuk megváltoztatni több évtized lemaradását, nem tudunk sem vízelvezető árkokat varázsolni, sem utakat, mint ahogy több pénzt sem a kasszába. Az elmúlt két év a talpon maradás időszaka volt.

Hogyan telik egy napja? Alpolgármesterként mit tart kézben?
Számos operatív feladatot látok el, egyeztetések, tárgyalások követik egymást nap, mint nap. A polgármester úrral jól kiegészítjük egymást, hatékony munkamegosztás alakult ki kettőnk között. Mindent átbeszélünk, és minden fontos döntés előtt az adott ügy szakmai vonatkozásait is megvizsgáljuk. Ha szükséges, külön munkacsoportot hozunk létre. Elengedhetetlen a közös gondolkodás.

Térjünk át néhány, sokakat érintő ügyre. Sokszor téma a központi konyha a képviselő-testületi üléseken. Mi a szándék?
A legfontosabb, hogy jó minőségű étel kerüljön a gyermekek elé. Minden más csak ezután következik. Természetesen nagyon fontos, hogy a konyha megfelelő hatékonysággal lássa el feladatát, hiszen a működés költségeit az önkormányzat állja (azaz város lakói). Úgy vélem, és a belső ellenőri jelentés is arra mutatott rá, hogy évek óta rosszul gazdálkodott a konyha, ezért változtatni kellett. Lecseréltük az élelmezésvezetőt, és kiírtuk a pályázatot az új konyhavezető személyére, szakértőket bíztunk meg a főzőkonyhák műszaki átvizsgálására, minden szempontból felmérjük, hogyan lehetne optimálisan működtetni a közétkeztetést. A megfelelő előkészítés után dönt majd a képviselő-testület a konyha további működési módjáról.

Az állam tartja fenn az iskolákat, az önkormányzat működtet…
Tavaly ősz óta folyamatosan új és új információk birtokában kell döntéseket hoznunk az iskoláink működtetésével (fűtés, világítás, takarítás stb.) kapcsolatban. Jól jellemzi a bizonytalan helyzetet, hogy az iskolákat országszerte fenntartó Klebelsberg Intézményfenntartó Központ megbízott vezetője és a járási tankerület igazgatója is nagyon eltérően értelmezi a törvényt a tekintetben, hogy milyen költségeket kell az önkormányzatnak állnia „működtetés” címén. Ez a helyzet szinte lehetetlenné teszi, hogy a hamarosan elkészülő éves költségvetésünk megalapozott tervszámokat tartalmazzon (éves szinten csak ez az egy téma több tízmilliós bizonytalanságot okoz). Azt nagyon nem szeretném, ha a gyerekek és a pedagógusok „innák meg ennek a levét”, ezért folyamatosan „bombázzuk” kérdéseinkkel az intézményfenntartót – állásfoglalást kérve. Ha már az iskolákat szóba hozta: az iskolák összevoná-sával kapcsolatban voltak kritikák. Meggyőződésem, hogy jól döntöttünk, a gimnázium és a Szemere egy épületbe költöztetésével mindenki jól járt. Nem is kellene többet mondanom, minthogy megmaradt a gimnáziumunk. Ha nem vontuk volna össze, ez már korántsem lenne ilyen egyértelmű. És a Ráday volt épületegyüttese sem maradt kihasználatlanul: ma már a családsegítő, a közterület-felügyelet, a városi polgárőrség, a művelődési ház és a könyvtár működik ott.

A városüzemeltetés is sok előterjesztésben szerepel. Mi az oka ennek?

Mindenekelőtt néhány dolgot szeretnék tisztázni a vízművel kapcsolatban: a vízművet nem adtuk el! Ezt a téves elképzelést sokszor hallom a városban. Az átalakítás oka törvényi változás, mely az ország összes vízmű cégét érintette. A jövőben csak sokkal nagyobb méretű cégek szolgáltathatnak ebben az iparágban. Ennek mentünk elébe azzal, hogy több, mint tíz környékbeli településsel közösen létrehoztunk egy üzemeltető céget (Dél-Pest Megyei Víziközmű Zrt.), amely ezen települések víz- és szennyvíz műveit üzemelteti. A teljes vagyon (kutak, víztározók, vezetékek, szennyvízhálózat és szennyvíztisztító telep) továbbra is az önkormányzat tulajdona. A törvény szerint a Pécel területén keletkező árbevételt csak erre a településre lehet elkölteni, tehát más települések esetleg elavultabb vízhálózatát nem lehet az itteni bevételből felújítani. Pécel esetében kicsit bonyolítja a képet, hogy a város közterületeinek karbantartását is a Vízmű Kft. látta el. Miután a víz- és csatornaszolgáltatás átkerült a DPMV Zrt.-hez, a Vízmű Kft. már csak ezt a feladatot látja el. Hamarosan a nevét is ehhez a tevékenységhez igazítjuk, és ide kerül az intézmények
üzemeltetése (takarítás, gondnoki teendők stb.) is. Olyan városüzemeltetést szeretnénk, amely a jó gazda gondosságával
látja el a feladatokat. Már csak azért is, mert a tevékenységük jellege folytán azt is lehet látni, ha dolgoznak, és azt is, ha – akár rajtuk kívül álló okok miatt – nem. A városüzemeltetés tipikusan az a része az önkormányzati munkának, mellyel mindennap találkoznak az emberek, és hatással van arra, hogyan érezzük magunkat Pécelen. Már régebb óta szeretnénk megvalósítani egy 35–40 főből álló, funkcióját jól betöltő, ütőképes, rugalmas és jól szervezett városüzemeltetési csapatot.

Elhagytuk a ciklus felét. Mi az, amit a legnehezebb feladatnak tartott?
Nem így fogalmaznék. Alapvetően minden feladatnak jelentősége van, amikor egy 15 ezres város ügyeiben kell dönteni. Értelemszerűen vannak kisebb – nagyobb horderejű ügyek, de mindegyikben elengedhetetlen a megfontolt, megalapozott és körültekintő döntés. Az elmúlt időszakban a városközpont beruházás levezénylése volt eddig a legnagyobb feladat, és ha már említem: az, hogy nem léptük át a tervezett költségvetést, mindenképp sikerként könyvelhető el.

Konszolidálja az állam a települési önkormányzatok adósságát. Pécelre nézve ez mit jelent?
A kormány nem minden települést konszolidál egyformán. Tekintettel városunk gazdasági helyzetére és gyenge bevételteremtő képességére, úgy néz ki, 60 százalékban vállalják át a tartozásunkat. Azért lobbizunk, hogy ezt a százalékot méltányossági alapon feltornázzuk, és erre meg is vannak (sajnos) az indokaink. A döntés február 28-ig fog megszületni, majd júniusban kerül sor a szerződések aláírására. Addig helyt kell állnunk, és fizetnünk kell az adósságot. A konszolidációval kapcsolatban sokszor hallom, hogy milyen jól járt a település, hiszen a felhalmozott nagymértékű adósság nagy része most eltűnik. Ez igaz, de ezzel együtt várhatóan jelentős fejlesztési forrásoktól esünk el, melyeket azok a települések fognak megkapni, ahol nem kellett az adósság miatt
beavatkoznia az államnak.

Hogyan tovább? Tervek?

Tesszük tovább a dolgunkat, lépésről-lépésre haladunk a rend irányába minden téren. Gazdasági stabilitásunk – sajnos – nem csak rajtunk múlik: az elmúlt 4 évben az önkormányzat helyi- és állami bevételei megfeleződtek (a 2009-es 1,8 Mrd forint helyett az idén mindössze 980 millió folyik be a kasszába), ezzel szemben közel ugyanannyi feladatunk van. Minden követ megmozgatunk, hogy azok a tervek is megvalósulhassanak, melyek a jelenlegi pénzügyi helyzetben kilátástalannak tűnnek. Például megpróbáljuk előteremteni az intézmények energetikai korszerűsítéséhez (nyílászáró csere, fűtéskorszerűsítés) szükséges pályázati önerőt, hiszen ilyen lehetőség nemigen lesz a jövőben. A mindennapokban pedig folytatjuk a felelős gazdálkodást, közös ügyeink előre mozdítását: Pécel jövőjéért. Mert meggyőződésem, hogy soha nem a problémát kell nézni, hanem a megoldást kell keresni.

(Péceli Hírek 2013. február)