Üdvözöljük Pécel Város honlapján!

A definícióját valahogy így tudnám megfogalmazni röviden: minden olyan kémiai anyag, amely módosítja az agytevékenységek valamelyikét. Ha számba vesszük a ma is közkedvelt és használt „legális” drogokat, mint például a kávéban lévő koffeint, amely az energia italban is megtalálható a taurinnal együtt, vagy a cigarettában lévő nikotint, amely egyébként méreg és erős függőséget okoz, és nem utolsó sorban az alkoholt, amely ma Magyarországon vezeti a halálozást okozó tényezők listáját, akkor talán nem csodálkozunk az előbb leírtakon.

Joggal kérdezhetik, hogy akkor mi is akkor a kábítószer? Azok az anyagok, amelyek a köznyelven elterjedt bizonyos kábítószer listára felkerülnek. Igazából egy nemzetközi egyezményről van szó, amelyre nem a „forgalomban lévő anyag” neve, például heroin, hanem konkrét kémiai képlete kerül fel. A baj csak az, ha felvételre kerül egy új képlet, akkor a leleményes „vegyészek” módosítanak egy kicsit és már is legálissá válik, hiszen már nem a listán szereplő konkrét anyag képlete alapján készült szer kerül ki az utcára. Ennek újra illegálissá tétele hónapokba telik a jogszabály alkotóknak. Az új büntető törvénykönyv tervezete alapján minden keletkező új vegyület komplett összetétele felkerül a már meglévők mellé egy „C” listára, melyen már bizonyos alapvegyületek képletei is szerepelnek, így megnehezítik, ellehetetlenítik a kábítószer legálissá tételét. A „vegyületet” így már nem lesz értelme módosítgatni, mert mindenképp illegális marad.

Ennyi idő elteltével, a fiatalokkal történt beszélgetéseim után némi tapasztalatra szert téve kialakult bennem egyfajta kép erről a sajnos létező problémáról.

„Nem fordítunk kellő figyelmet arra, hogy leüljünk és információhoz jussunk a létező és egyre terjedő veszélyről, melyet a drogok és a kábítószerek okozhatnak. Hiszem és vallom, hogy a prevenció hosszú távon kifizetődőbb, mint a függőség kezelése.”

Minden fiatalokkal folytatott beszélgetésen hangsúlyozom: én nem vagyok azon előadók egyike, aki „papolni” fog. Nem mondom, hogy mindenki, aki valaha is drogot vagy kábítószert használt, az rossz ember és ki kell közösíteni. És azt sem mondom, hogy csak az a jó ember, aki soha sem élt ilyen szerrel, szerekkel.

„Viszont azt állítom és ki is hangsúlyozom, hogy az életünkből egy van, amit meg kell becsülni.”

Véleményem szerint a tiltás a kamaszokra nemhogy nem hat, hanem – mert néha szándékosan dacolnak a szülőkkel – még árthat is. Ezért én mindig elmondom a tényeket – hiteles adatokkal alátámasztva és szakemberek véleményére hagyatkozva –, hogy a döntést ŐK hozzák meg. Az, hogy ez jó döntés legyen, a mi felelősségünk: szülőké, nevelőké, pedagógusoké, szakembereké. Nem győzőm hangsúlyozni: a probléma elé menni könnyebb és hasznosabb, mint beteg, függő családtagunk leépülését végignézni addig, amíg mások ebből meggazdagodnak. Csak akkor van esélyünk felvenni a harcot és nyernünk, ha tudatosan, már kisebb korban, gyermekünk fejlődési szintjének megfelelően foglalkozunk a témával. Általános iskola felső tagozatában vagy középiskolában elővenni a témát már csak tűzoltásra jó. Ha felüti a fejét egy közösségben a drog, a kábítószer, akkor legfeljebb arra hagyatkozhatunk, hogy a mi gyerekünk családi neveltetése és kötődése elégnek bizonyul ahhoz, hogy nemet tudjon mondani a kísértésnek. Megemlíteném, hogy napjainkban a szülők átlagosan 7 percet fordítanak beszélgetésre gyermekeikkel! Önök szerint is kevés ez a szám? Egyre kevesebb a közös családi étkezés és a mindennapi események megbeszélése. Rohanó világban élünk, sokunk több állást vállalva, és ezzel a legfontosabb dolgot elhanyagolva: a családot. Később jövünk rá, amikor már baj van, hogy elrontottuk.

Legyen időnk gyermekünkre, hiszen ahogy neki is, úgy nekünk is csak egy életünk van.