Üdvözöljük Pécel Város honlapján!

Az ősz parádésra sikeredett, magabiztosan vezettük a táblázatot. A tavasz döcögősebb lett, de szerencsére nem adtuk föl akkor sem, mikor becsúszott két vereség egymás után (Kistarcsa, Iklad), majd döntetlent értünk el Tóalmáson. Pedig akkor úgy nézett ki, elúszik a bajnokság. Nem úszott el, mert a nagy rivális Valkót és önmagunkat szikrázóan kemény mérkőzésen legyűrtük, majd nagyarányú győzelmet arattunk a Kerepes ellen, és ez, valamint riválisaink botlása bajnoki címet jelentett. A Kerepes elleni mérkőzés után Teleki János és neje megvendégelte a csapatokat egy disznótorossal.

A 2011-2012. évi megyei II. osztály bajnokcsapata, amely a rájátszással, Göd és Albertirsa csapataival szemben az abszolút elsőséget szerezte meg Pest megyében, így felkerülve a Megyei I osztályba. A fotóról hiányzik Kontits Tamás, Dudás Tibor, Sonkoly Tibor és Varga Benedek, de hamarosan elkészül a tavaszi szezont végig küzdő, illetve befejező csapat névsora, tablója.
A szabályok szerint osztályozót kellett játszanunk a másik két megye II-es csoportbajnokával a megye I-be kerülésért. Az idény legjobb játékával legyőztük idegenben az Albertirsát 3-1-re, míg a jó erőkből álló Göd csapatát hazai pályán magabiztosan 4-1 arányban. Így Megye I-eseknek mondhatjuk magunkat. A Megye II. osztályú mezőny 38 csapatából bizonyultunk a legjobbnak! 
Aki az elért eredmények láttán-hallatán csak legyint, annak had áruljam el, Pécel több, mint negyven éve szerepelt a labdarúgás negyedik vonalában, talán valamikor a hatvanas években. Most ismét sikerülhet, köszönhetően elsősorban annak, hogy igen jó kis garnitúra jött össze döntően péceliekből. A rutinos játékosok adták a csapat gerincét (Hamvas Balázs, Kontits Tamás, Kovács János, Ács Péter, Vágó Csaba, Győrfi József), tehetséges fiataljaink (Sík Patrik, Sándor Krisztián, Dolhai Máté, Varga Szabolcs, Rédl Tamás) pedig remekül helyt álltak, bár ennél is több van bennük. Ács Péter kiváló munkát végzett, magasabb osztályból hozott tapasztalata és profi szemlélete a fiatalok számára sokszor újdonságként hatott.
Játékosaink és a szakmai stáb tagjai minden elismerést és gratulációt megérdemelnek a történelmi siker kivívásában! Csakúgy, mint az a nagyon kevés sportszerető ember, aki a körülményekkel dacolva nagyon sok erőfeszítéssel, elkeseredett szélmalomharcot vívva megpróbálta a lehetőségekhez képest a legjobb feltételeket megteremteni, ami konkrétan életben maradást jelentette. Akik megfordultak a sportpályán, tudják miről beszélek. De remélem, ez a siker akkorát szól, hogy oda fönt is meghallják. Óvatos optimizmussal tekintek a jövőbe, hiszen szerintem érdekeink a várossal közösek! Hogy a város döntéshozói is így gondolkodnak-e, hamarosan kiderül. Ugyanis szeretnénk vállalni a magasabb osztályt, ezzel együtt nagyobb perspektívát nyújtani helyi utánpótláskorú játékosaink számára, és bebizonyítani, hogy itt helyben is lehet (és kell) érvényesülni a lehető legmagasabb szintű bajnokságban, sok helyi néző előtt. A magasabb osztályú szereplés és a színvonalasabb utánpótlás nevelés és képzés azonban az eddigieknél jóval nagyobb anyagi terhet is jelent.
No és akkor  térjünk át a közvetlen az utánpótlásra. U19-es csapatunk az utolsó pillanatig szintén harcban állt a bajnoki címért, de végül meg kellett elégednünk a harmadik hellyel. Tavasszal mindössze két 1-0-s vereséget szenvedtünk, a másodikat az utolsó fordulóban a közvetlen rivális ellen egy, az osztályhoz képest nagyon magas színvonalú mérkőzésen. Szemrehányást nem tehetünk rájuk, nekik is jár az elismerés a bronzéremért. Kovács János együtteséből a csapatkapitány Nagy Dávid, a házi gólkirály Aranyi Alex az igen sokat fejlődő Egyed Ottó, a végig megbízható teljesítményt nyújtó Balogh Tamás és az időközben a felnőtt csapatban is parádésan helyt álló Dolhai Máté emelhető az átlag fölé. Közös bennük, hogy a labdarúgáshoz és péceli egyesülethez való hozzáállásuk, kötődésük is példamutató. Ők a jövő ígéretei, a csapat fiatalabbjai (Baumann Marcell, Mészáros Ádám, Dolhai Gergő, Burián Ádám, Sirály László, Óvári Kristóf) hamarosan felnőhetnek hozzájuk, csak rajtuk múlik.
U13-as együttesünk egész évben kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtva második helyezést ért el. Fejlődésük töretlen, Kristóf Péter edző az évzáró bankettjükön külön kiemelte Óvári Kristóf házi gólkirályt, Dolhai Gergőt. mint az év legjobb játékosát (mindketten az ifiben is bemutatkoztak), illetve Aczél Pétert, aki az év folyamán a legtöbbet fejlődött a csapatban. Tartalék-együttesünknek végig dobogó közeli élménye volt, végül sajnos lemaradtunk róla, és a negyedik helyet szereztük meg. Balszerencse, hogy Hanzel Norbert csupán egy góllal maradt le a gólkirályi címről, ha utolsó két mérkőzésünkön nem sérülten játszik, biztosan az élen végzett volna.
Az Öregekről: hát... jól küzdöttek... ,legalább mozogtak ők is, rájuk a sport örök becsű mondása érvényes: a részvétel a fontos!
Dinopulosz Andreász