Üdvözöljük Pécel Város honlapján!

A polgármester ünnepi beszéde közben

llamalapító Szent Istvánról augusztus 20-án a Szemere Iskola aulájában.
A megemlékezés keretében hangzott el Szöllősi Ferenc polgármester ünnepi beszéde, majd a díjátadások következtek. Posztumusz díszpolgári címet vett át Fekete István fia, Fekete Gyula és leánya, Fekete Éva, illetve díszpolgári címet vehetett át személyesen Zsombori Balázs, a fiatal alkalmazáskutató. (Fekete Istvánról a Péceli Hírek augusztusi, Zsombori Balázsról a Péceli Hírek júniusi számában olvashatnak részletesen.)  Átadták továbbá a Pécelért Díjat. Idén Balázs Ottó, Bobály Vilmosné és Oertel Nándor részesült az elismerésben. A Péceli Hírek augusztusi száma Balázs Ottót és Bobály Vilmosnét is bemutatja olvasóinak.
A polgármester emlékplaketteket adományozott az egyházak, a kultúra, a sport, az egészségügy képviselőinek.
Az ünnepség keretében az egyházak képviselői megáldották az újkenyeret.
A műsorban közreműködött a Péceli Női Kar, az Ossó János Fúvószenekar, valamint a Zeneiskola ének tanszakának kórusa.
A pecel.hu közli Szöllősi Ferenc polgármester ünnepi beszédét, közread továbbá egy csokrot a rendezvényen készült felvételekből.

A Péceli Női Kar fellépés közben  

Az ünneplő közönség

Posztumusz díszpolgári címet vett át Fekete István fia, Fekete Gyula és leánya, Fekete Éva

Zsombori Balázs átveszi a díszpolgári címet

Pécelért Díj: Balázs Ottó

Pécelért Díj: Bobály Vilmosné

Pécelért Díj: Oertel Nándor

Az újkenyeret az egyház képviselői áldották meg. Felvételünkön Burger Ferenc plébános kenyérszentelés közben.

Szöllősi Ferenc polgármester ünnepi beszéde

Tisztelt Egyházi Vezetők, Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 

Pécel Város Képviselő-testülete nevében szeretettel köszöntöm Önöket!
Ezen a napon, augusztus 20-án Szent István királyunk és az otthont adó ezeréves magyar állam előtt tisztelgünk. Elkerülhetetlen, hogy meg ne emlékezzünk István történelmünkben betöltött államalapító szerepéről és, hogy szót ne ejtsünk örökségéről: a Magyar hazáról és a Magyar nemzetről.
Büszkén állíthatjuk, hogy Európában alig találunk még egy olyan államférfit, aki annyira meghatározta népe történelmét, mint a mi István királyunk. Személye hiteles, eszméje igazi változatlan, kiállta az idők próbáját és az elmúlt ezer év alatt sem veszített értékéből. Megkereste helyünket Európában és az államalapítással megtartotta létében a magyarságot. Egy erős és független államot hozott létre.
Szent István kétségtelenül a magyar történelem egyik meghatározóbb egyénisége. A hit, a béke szeretete és szolgálata jellemezte uralkodását.
Bár az államalapítást az Ő személyéhez szoktuk kötni, de nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az államalapítás egy hosszú folyamat volt, tele olyan nagy horderejű döntésekkel, melyek több emberöltőn keresztül meghatározták sorsunkat.
Ne feledkezzünk meg Géza nagyfejedelemről sem, hiszen ő volt az, aki felismerte annak szükségességét, hogy a magyarság Európához való csatlakozása csakis a kereszténység felvétele útján lehetséges.     A történelemből jól ismert intézkedések azonban már fiára, Istvánra vártak. aki apja örökségét tökéletesre csiszolva adta tovább.
A kereszténység felvétele nemcsak a pogánysággal, a múlttal való szakítást jelentette, olyan elhatározás volt ez, amely lényegében határozta meg népünk és hazánk 1000 éves történelmét. Már ismerjük, hogy ez a döntés milyen következményekkel járt, és bizony azt is, hogy számtalan áldozatot is követelt. Mert akkor is voltak akik ellenezték az újítást, a megszokottól való eltérést. Szerencsére nem az ő akaratuk érvényesült, így egy szilárd, fejlett államszervezet és jogrend tudott kialakulni, melynek megteremtésével népünk elkerülhette, hogy oly sok nép sorsára jutva eltűnjön a történelem süllyesztőjében.
Következetes államalapító, és egyházszervező munkájával olyan államot hozott létre, amely több mint egy évezred múltával még napjainkban is létezik. Szent István legnagyobb tette az volt, hogy megalapította a magyar királyságot, Európához csatolt minket, úgy hogy közben megőrizhette az ország teljes függetlenségét.
Ez az örökség kötelez, évszázadok óta egyesíti mindazokat, akik a nemzet részének érzik és vallják magukat, függetlenül attól, hogy melyik országban élnek magyarként, milyen az ideológiai elkötelezettségük, vallásuk, politikai beállítottságuk. Nem véletlen tehát, hogy e napon magyarok milliói emlékeznek első királyunkra, határon innen, és azon túl is.
Az államalapítást követően a magyar nemzetnek számtalan nehézséggel, külső ellenséggel, belső széthúzással, válsággal kellett szembenéznie, melyek bármelyike a magyarok pusztulását eredményezhette volna.
Ne feledjük, történelmünk során láthattunk nálunk sokkal jelentősebb népeket, birodalmakat eltűnni, szinte nyom nélkül.  De hálára ad okot, hogy ezekben a válságos helyzetekben végül mindig  akadt népünknek egy-egy olyan kiválósága, aki egy helyes döntéssel megvédte a hazát, s ennek köszönhetően ma, itt fejet hajthatunk elődeink emléke előtt.
Az elmúlt évszázadokban több alkalommal kellett újból és újból bebizonyítanunk, hogy igenis helyünk van Európában. Számos alkalommal kellett idegen népek hódító hadjáratai során akár utolsó csepp vérünkig védelmeznünk hazánkat, és akár nyugati nemzettársainkat is az elnyomástól. Képesek voltunk akár újból és újból elölről kezdeni, újból és újból felépíteni lerombolt kis hazánkat, bebizonyítva Európának, hogy a magyar nép erős.
Amikor 1038. augusztus 15-én István királyunk lehunyta a szemét, a valaha élt legnagyobb államférfi távozott az élők sorából. Nemcsak életének, hanem halálának is üzenete van számunkra.
1083. augusztus 20-án szentté avatták VII Gergely pápai engedélyével. .Az uralkodóból halála után nemzeti jelkép lett, a személyéhez kötődő emlékek pedig nemzeti ereklyévé nemesültek.
Szent István a független magyar állam szimbóluma lett.
Nekünk az Ő emléke biztonságot, hazát, földet, biztos megélhetést, családot jelent. Mi mindannyian a saját szülőföldünkön akarunk élni és boldogulni. Kiszámítható, boldog és biztonságos jövőt szeretnénk magunknak és szeretteinknek.
Napjaink legfontosabb kérdése, hogy mi hogyan tudjuk tovább vinni Szent István örökségét?
Ez nemcsak országunk mindenkori vezetőinek felelőssége, hanem minden magyar emberé. István megmutatta az utat, méltó követői pedig megszilárdították azt. Első királyunk olyan értékrendet fektetett le az országban, mely ezer év múltával is a valódi boldogság alapja lehet. Ránk hagyta egy nemzet akaraterejét, tettrekészségét, ránk hagyott tiszta erkölcsöt, a család és a közösség összetartó erejét, és ránk hagyta a valódi hazaszeretetet, mely a történelmünk során oly sokszor átsegítette népünket a legreménytelenebb időszakokon is.
Mit tehetünk mi?
Nemzetünkhöz, és elődeinkhez méltón próbáljuk élni az életünket, tanuljunk a hibáikból, emlékezzünk és adjuk tovább a következő generációknak példájukat, nagy tetteik történetét.  Ha a mögöttünk álló évszázadok küzdelmeire, ha a nemzetünk, kultúránk, hitünk megmaradásáért tett erőfeszítésekre, a közösség erejére, a magyar emberek nagyszerű teljesítményére gondolunk, akkor láthatjuk, hogy a kitartás, a munka és az egymás iránt érzett felelősség mindig meghozta a sikert.
Szerencsére az imént említett tulajdonságok mind a mai napig megvannak bennünk, így magam is megtapasztalom nap, mint nap, hogy ha egy jó példa a közösség támogató munkájával párosul olyan akadályokat is le tudunk küzdeni, amelyek a köz nélkül ez idáig áthághatatlanok voltak. Nem véletlen, hogy a nagyszerű dolgok akkor születnek, ha béke és rend van. Öröm körbenézni a városban! Azt gondolom, látványosan szépülünk. A legszebb érzés az, hogy sokukban feltámadt a késztetés a szépítésre, a város jobbá tételére.
Mert mindenkinek megvan a helye ebben a kis hazában. Mindenki hozzá tud tenni a maga kicsiségében és nagyságában ahhoz a nagy egészhez, ami a közös jövőt építését szolgálja. Nemcsak a grandiózus tettekről kell beszélni. Nem csak azok számítanak.  A látszólag kis tettek, a látszólag kis eredmények összeadódnak, és így válnak egy korszak meghatározó jellemzőjévé, követendő példájává. 
Évről évre egyre több péceli barátunk érzi szükségét annak, hogy akár munkája, akár lehetőségei szerint segítse kis közösségünket. Rövid megemlékezésem végén most is megragadnám az alkalmat arra, hogy megemlítsem és köszönetet mondjak azoknak, akik fáradhatatlan munkájuk révén, akár erejükön felül is mindent megtesznek városunk épüléséért, felvirágzásáért, mindannyiunk boldogulásáért.
Mert igenis legyünk büszkék városunkra, szűkebb lakókörnyezetünkre, mindazok munkájára, akik nap, mint nap bebizonyítják, hogy végigsöpörhet a világon gazdasági válság, mely takarékosabb működésre kényszerít bennünket, érhet minket természeti katasztrófa, városunk fejlődése nem áll meg, ha mindannyian úgy akarjuk. Bízom benne, hogy ebben is egyetértünk.
Ma is csak összefogással tudjuk saját és gyermekeink jövőjét jobbá tenni. Mert most újra olyan korszakot írunk, amikor előtérbe kerül az egymással szembeni türelem és az együttműködés szükségessége. Ehhez azonban az kell, hogy figyeljünk egymásra, örüljünk mások sikereinek, és segítséget nyújtsunk gondjaik megoldásában.
Tudjuk, hogy mit akarunk, és nem szabad hagynunk, hogy a nehézségek eltántorítsanak bennünket a cél elérése során.

A magyar ember mindenkor „Életnek” nevezte a búzát, a legfontosabb kenyérnövényünket. És valóban „Élet” minden egyes gabonamag. Mert ezek a kicsi magok bármikor képesek életre kelni. Magukban hordozzák az „Életcsírát”
Minden Augusztus 20-án hagyományosan sor kerül az új kenyér megáldására. A nemzetiszínű szalaggal átkötött kenyér számunkra a haza és az élet összekapcsolódását jelenti. Megszentelése a szeretet, az együttgondolkodás jelképe.
A kenyér szeretete jelen van hitünkben, imádságunkban:
.."Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma."...
                     Úgy legyen, jusson mindenkinek.
Igen, jusson mindenkinek. Ennek a reményében kívánok mindannyiuknak boldog és tartalmas ünneplést!

Az Ossó János Fúvószenekar játszotta a zenei alapot az ünnepség végén felcsendülő Szózathoz is